Csillagigéző

Sarkady Sándor - Tóthárpád Ferenc legújabb gyermekverskötetéről

Tóthárpád Ferenc mintegy másfél évtizede van jelen munkáival az ezredforduló magyar irodalmi és kulturális közéletében. Sokoldalú alkotó: verset és novellát ír, zenél, fest, szorgalmas munkása a helytörténetírásnak is. A szombathelyi születésű szerzőt Kőszeghez kötötte a sorsa. Ott él és dolgozik, ott végzi azt a munkát – ott teljesíti azt a küldetést –, amire sorsa kijelölte.
...
Úgy tűnik, ez a sokoldalú író mindenekelőtt a gyermeklíra művelésben leli kedvét, ott talál rá igazi hangjára. Ő maga írja egy, a közelmúltban kelt levelében: „A felnőtt versek kategóriáját hanyagolom… valami miatt jobban érdekelnek a gyerekek.” Ez a valami nemigen lehet más, mint a lélek mélyrõl jövő, ösztönös késztetése. Tóthárpád Ferenc a benne élő egykori gyermek tiszta szemével tud rácsodálkozni a világra, és a gyermek romlatlan jókedvével tud örülni a világ csodáinak. S ma – felnőtt fejjel, a költői nyelv és kifejezőkészség birtokában – mindezt el is tudja mondani a gyermekeknek, mégpedig úgy, hogy versei nemcsak a kicsiknek, hanem az ép érzékű felnőttek szívében is visszhangra találnak.
... A Csillagigéző versei – és a hozzájuk társuló három mese – a téli ünnepkör gyermeki örömeit idézi: a hóembert, a Mikulást, a krampuszt, a Luca székét, Krisztus urunk születését: a szent karácsonyt.
... Tóthárpád Ferenc verseinek hatását fölerősíti a költő pallérozott formatudása. A szerző szinte minden ősi és mai versdallamot ismer, a népi mondókákét csakúgy, mint a hagyománytisztelő vagy a modern költők ritmusait: a Móra Ferencét csakúgy, mint a Weöres Sándorét, a Csanádi Imréét csakúgy, mint a Tamkó Sirató Károlyét. De ahogy ő hangszereli, ahogy ő intonálja ezeket a dallamokat, az már – legalábbis a legjobb darabokban – félreismerhetetlenül az övé.
Játékos, csapongó ritmikájú miniatűrjeiben Tóthárpád Ferenc gyakran bízza jókedvét a téli hóban is vidáman bukfencező daktilusokra:

Surran a krampusz,
csörren a lánca.
Szán megy előtte,
szél megy utána.

És sokszor fűszerezi kópés humorral verseit, jól ismerve a kacagó kedvű gyermek észjárását:

Fázik a kertben a
hóember.
Köss a nyakába sálat!
Húzz a fejére
fémkucsmát,
majd igazítja magának.
Hogyha továbbra is csuklik,
adj neki könnyü kalucsnit!”

A költő egész lelkületét híven fejezi ki egy ilyen gyermekien tiszta óhaj:

Bár fenyőfa lehetnék,
madarakat etetnék!

És milyen meghitt költői képet alkot, a „Csendes éj” csillagairól:

Villódznak, mint reszketeg
fényes égi hangjegyek.

A hazai gyermektársadalom új örömforrásra találhat Tóthárpád Ferenc Csillagigéző-jében. S ezt a tiszta örömöt csak gazdagítja, tovább színesíti ihletett illusztrációival Pápai Éva, aki immár harmadszor vállalkozott Tóthárpád Ferenc versvilágának avatott képi megformálására.

Csillagigéző
Gyermekversek a téli ünnepkörből Sarkady Sándor utószavával, Pápai Éva képeivel, Kairosz, Bp. 2005.
A Bolognai Nemzetközi Illusztrációs Kiállítás és Gyermekkönyv vásáron (2006) szereplő könyv.

Megrendelhető

 
IWIW megosztásFacebookStartlap kedvenchez
-