Az Ámorok, miként rajmódra dongnak^*
Úgy telepednek sorra sorok.
Újkori Lillám rejti a holnap.
Drága Vitézem! Pezsge borok

Tán írt adnának, köteted fölött, ha
Búslakodom: múzsám akad-e
Még epedő? Hozzám, aki méla,
Bújik-e még asszony, s szabad-e

Csodálatomnak hangot versben adnom?
Kellek-e én? Áh, kötve hiszem.
Zord ez a század! Lírai hangom
Elnehezül majd szép-szeliden!?

^* Csokonai Vitéz Mihály egy sora A Pillantó szemekből.