
(Vissza a Földre)
|
(Szombathely, 1958. febr. 17.)
„Születésem után hamarosan, de csak némi protekcióval jutott édesapám a fűtőház mellett lévő lakáshoz, amit persze túlzás lakásnak nevezni, de mint az első otthonunknak, nagyon örültünk neki. Az épületben két mozdony fért el egymás mögött. Nagy vasablakok árasztották a fényt. Ehhez az épülethez volt hozzátapasztva a szobának és a konyhának használt két terem. Az udvarról egy kétszárnyas ajtón át léphettünk a konyhának kinevezett helyiségbe. Édesanyám könnyű szövetből függönyt varrt, azzal választotta ketté a teret. A függönyön túl rendeztük be a lavóros fürdőszobát és a kamrát. Nagydologra a kert végében megépített kis bódéba kellett kimenni. Onnan vezetett fel egy lépcső a helyiség fölötti vas víztartályhoz, amibõl a gőzösök kazánjait töltötték meg. Mennyezet nem volt, csak némi deszkázat takarta el a tetőt. Télen megfagyott a víz a vödörben. Az egerek ügyesen tornásztak a felakasztott szalonna madzagjain. A galambok közvetlenül a fejünk fölött turbékoltak.”
Szülei: Csüri Ilona (1938) és Tóth Ferenc (1931).
Nős(1980), felesége: Gréczy Marianna (1960).
Gyermekei: Adrienn (1983), Balázs (1986).
A gépipari szakközépiskolában, Szombathelyen érettségizik (1976); gépjárművillamossági műszerész szakmát szerez (1978); textilipari szakközépiskolát végez (1989); textiltechnikusi oklevelet kap (1990). Művelődésszervező-andragógia szakirányon, a Berzsenyi Dániel Főiskolán diplomázik (2000). Mint művelődési és felnőttképzési menedzser(PTE-TTK-FEEFI), kitüntetéssel egyetemi diplomát (2002) szerez; majd Gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadóként (PTE-ETK, 2006-2008 ) végez. Felsőfokú közigazgatási versenyvizsgát tett (2010).
| „Én igyekeztem, már ezután csak rajtatok áll, hogy mit hisztek s mit nem. Hagyjatok némi esélyt!” |
| (Utószó) |